Page 4 - Karácsonyi Kéve

4 Maros-Mezőségi Kéve

Amikor egyedül vagyok karácsonykor...

Az egyedül töltött
ünnep nem is ünnep.
Mert akkor ünnepel-
hetek, ha szeretteim is
velem vannak. De mi
van akkor, ha nem
lehetnek? Karácsony
Gállné Szabó Tünde
református lelkész, akkor van, ha a csalá-
Várhegy dom a házban van,
rendet rak – tudod, az
utolsó simítások – a
helyére tett fenyőfát
díszítik a gyerekek,
miközben iparkodom,
hogy a szentestei is-
tentisztelet előtt meg
legyen főzve a húsle-
ves, és töltött káposzta
illat lengje be a kony-
Egyedül kell a
tartójába hát. Sőt a házi süteményeket is elő kell készí- tem, aztán hirtelen rájövök, hogy apai nagy-
állítsam a tenem egy tányérra, mert mi lesz, ha az isten- apámra emlékeztet, akinek soha nem volt egy
fenyőfát. Még tisztelet után rögtön jönnek a kántálók. Ja, és jó szava hozzám, csak akkor, ha egy kicsit
szerencse, hogy legyen aprópénzem a karácsonyt köszöntő ivott. Nem sokat kaptam tőle, de neki kö-
kicsi, így gyerekeknek. Mindez az én feladatom. Nem szönhetem az apámat. Ezért felteszem a
egyedül is
elboldogulok is baj, ahhoz szoktam, hogy karácsonykor is gömböt a fa legalsó ágára. Keresem a társát.
vele. Ez mindig másokra figyeljek. És megtalálom. Az ezüstcsillagot, rajta a leg-
a férjem feladata Az idő eltelt. A gyerekeknek saját családjuk szebb angyallal. Apai nagyanyám nevelt fel
volt, de most van, ott nem zavarhatok. Beköszöntött a engem. Különleges asszony volt. Neki kö-
nekem egyedül nyugdíjas idő is, nem kell már karácsonyestén szönhetem a munka szeretetét, az ölelés me-
kell
megbirkóznom prédikálni, így a vallásórás gyerekek és a pres- legét és a különleges ételeket, amelyek csak
vele. Amikor biterek sem kántálnak. És a társam sincs ve- nekem készültek, amikor nem fért a fogamra
bekerül a lem. A tavasszal Isten úgy döntött, hogy neki az anyám főztje, és megszöktem otthonról,
megszokott van szüksége rá. Egyedül vagyok, vajon ilyen- hogy finomat egyek a mamámnál. Nagyon
helyére, bár még kor van karácsony? szeretném, ha most is élne. Ezért felteszem
mindig
fölöslegesnek Az ünnep előtti napon megszokásból ve- az ezüstcsillagot a fa alsó ágára. Távol a mor-
tartom, hogy szem meg a fenyőfát. Már hazafelé menet cos mikulástól. Hiszen soha nem kedvelték
egyedül nevetek magamon, hogy vajon kinek is fo- egymás társaságát. Gyermeki kíváncsisággal
magamnak gom majd feldíszíteni. Ünnep szombatján keresgélek a díszek között. Megtalálom a két
díszítsek, mégis mégis elkészítem a töltött káposztát, pedig zöld csavarra emlékeztető hosszú díszt. Az
megteszem.
Előkeresem a tudom, hogy csak egyet tudok belőle megen- egyiken egy görnyedt hátú asszony, aki tíz
díszeket. ni, nem bírja az epém. Az is megöregedett. gyermeknek adott életet, és karácsonykor al-
Régiek, de jók De nagy úr a megszokás. mát és diót ajándékozott gyermekeinek.
lesznek. Nicsak Egyedül kell a tartójába állítsam a fenyőfát. Anyai nagyanyám, akitől mértékletességet és a
elsőként egy Még szerencse, hogy kicsi, így egyedül is el- család összetartó erejét lehetett megtanulni.
morcos Mikulást
ábrázoló kerül boldogulok vele. Ez mindig a férjem feladata Felteszem a fára, és mellé teszem a társát, a
elő. volt, de most nekem egyedül kell megbirkóz- másik zöld csavarost, anyai nagyapámat. Sze-
nom vele. Amikor bekerül a megszokott he- rette az életet és a szép arcú asszonyokat, de
lyére, bár még mindig fölöslegesnek tartom, megtanította unokáinak, hogy a tegeződés
hogy egyedül magamnak díszítsek, mégis nem beszéd, csak csúfolkodás. S ha már az
megteszem. Előkeresem a díszeket. Régiek, alsó ágakat feldíszítettem, nem maradhat üre-
de jók lesznek. Nicsak elsőként egy morcos sen a többi ág sem. Szalmadíszek kerülnek a
Mikulást ábrázoló kerül elő. Percekig nézege- kezembe. (folytatás az 5. oldalon)