A Marosvásárhely IV. – Szabadi úti gyülekezet 19. század végi, 20. század eleji életéről – írott adatok hiányában – nagyon keveset tudunk.
Az 1881-ben megalakult Keresztyén Szövetség (C.E.) munkatársai, Tóthfalusi József vártemplomi lelkész támogatásával kezdték el a Maros jobb partján, a városszélen élő, különböző szekták hatásának kitett református családok lelki gondozását. Tóthfalusi József lelkipásztor 1927-es jelentése szerint, istentiszteleteket Nagy Kálmán asztalos házánál, vallásos összejöveteleket és evangelizáló órákat egy Szálasi nevű malom-munkás, illetve özv. Bálintné házánál tartottak.
Az 1927 májusában lezajlott püspöki vizitáció alkalmával, dr. Makkai Sándor püspök imaház építését javasolta (Hídvég – Remeteszeg – Bese – Válus-kút útvonalon), amely biztosítaná a hitélet gyakorlására megfelelő körülményeket. A javaslat megvalósítása 1930-ban kezdődött el azzal, hogy Tóthfalusi József lelkipásztor elkérte a presbitériumtól a Szabadi út 20 szám alatti egyházi épületes telket (ún. Katzer-féle házat) a vártemplomi körzet Maroson túli részének, egyházi misszió céljára.
Az 1936. szeptember 12-i presbiteri gyűlés templom, lelkészi lakás és bibliakör, vallásos összejövetelek tartására alkalmas, nagyobb terem építéséről döntött – a Szabadi úton, vagy a környékén, egészen a Maros hídjáig – a 750 lélekszámú városvégi szórvány lelki gondozásának biztosítására.
1936-1937 között, Kelemen Zsombor – a székely stílust Kós Károly stílusával ötvöző – terve alapján, elkészült a templom és a hozzá tartozó épületek. Az avató istentiszteleten, 1937. december 12-én Vasárhelyi János püspök tartott felszentelő beszédet.
Az úrasztala dr. Bernády György 1936-os ajándéka, korán elhunyt leánya, Bernády Györgyike emlékére. A szószék és a Mózes-szék gróf Telegdy Márton és Telegdy Ilona adománya testvérük, gróf Telegdy István emlékére.
1942-ben elkészült az „Egyetértés és Szeretet” feliratú dalárda-zászló.
1945-ben helyezték el a templom karzatán az 1895-ben, Budapesten, Országh Sándor és fia által épített orgonát.
Az egyházközség 1973. augusztus 1-jén vált önállóvá, Marosvásárhely 4. – Szabadi úti Egyházközség elnevezéssel. Első, választott lelkipásztora dr. Csiha Kálmán (esperes, püspök) lett.
Az önállóvá vált gyülekezet folyamatosan gondoskodik a hívek lelki életének gondozásáról, gazdagításáról, színesítéséről. 1994-ben első alkalommal a Szabadi úton szerveztünk gyermek-evangelizációs hetet. A templomos gyülekezettel együtt életerős ifjúsági csoport, felnőtt és ifjúsági dalárda, ifjúsági zenekar dicsőíti az Atya – Fiú – Szentlélek Istent, alkalomról alkalomra.
A jelenleg 2014 lelket számláló gyülekezet az évek során sokat tett az anyagi javak megőrzése, felújítása, gyarapítása érdekében is. 1985-ben újjáépítette a harangozói lakást, 1986-1987 között bővítette templomát és megerősítette annak süllyedő alapját. 1996-2000 között, többszintes gyülekezeti központot épített (közel 6000 önkéntes munkanappal, anyagi áldozattal, a vlaardingeni testvérgyülekezet támogatásával).
Lelkipásztorai: Dr. Csiha Kálmán (1973-1974), Dr. Juhász András (1974-1993), Fekete Márton segédlelkipásztor (2000-2003), Nagy Veress Hajnal segédlelkipásztor (2003-2007), Csenteri Levente segédlelkipásztor (2007-2009), Mészáros Lehel segédlelkipásztor (2010-2012), Szász Zoltán (1993–).
Szász Zoltán
lelkipásztor