Harcó

legi

Harcó (Hărţău) Mezőpanit és Székely-kövesd között fekvő település. A falu nevét először az 1332-es pápai tizedjegyzékben említették, Hudzov, Hudsov alakban. Későbbi forrásokban a Hoccho és a Hoczo elnevezés is előfordult. A település temploma valószínűleg a 13. században épült. Mára csak a félkörívű szentély maradt meg belőle. Orbán Balázs szerint, a templomhajó és a bejárat a gótika stílusjegyeit hordozta, de ezek ma már nem láthatók. Harangjai közül a kisebbik 1717-ből való, a nagyharang 1925-ben készült. 1872-ben az egyházközség lemondott az anyaegyházközségi státuszáról, kérte valamely szomszédos egyházközséghez való csatolását.Ezt követően, több évtizeden át lévita lelkészek és tanítók szolgáltak a helyi gyülekezetben. Lelkipásztorai: Kása Imre (1788-1790), Farczádi György (1790-1792), Hajdú Mihály (1794-1809), Szántó József (1809-?), Vészi Péter (1814-1817), Kiss József (1820-1823; 1849-1869), Imre Sámuel (1823-1827), Imre Mihály (1828-1849), Balogh Sámuel (1869-1871), Ferenczi József (1871-1872).


Máthé-Farkas Zoltán lelkipásztor

 

Minden vélemény számít!