Page 4 - Decemberi Kéve

4 Maros-Mezőségi Kéve
Frissen sült kenyér

(folytatás a 3. oldalról) A köte-
tet az Erdélyi Református Egy-
házkerület Misztótfalusi Kis Mik-
lós Sajtóközpontja nyomtatta és
adta ki. Ez a könyv, akárcsak a
Szentírás és a Káté is, azt szolgál-
ja, hogy nap mint nap vigaszta-
lást, bátorítást és erőt adjon. A
napi áhítatok mellett minden nap-
ra javasolnak egy hosszabb bibliai
olvasmányt, valamint egy éneket a
Magyar Református Énekes-
könyvből, emellett az áhítatok
egy személyes hangvételű imád- A mezőbodoni kórus énekel
sággal zárulnak. A szerzők nevei
nem szerepelnek az áhítatok alatt vagy fölött, sem szabad egy-két hét alatt átfutni, hanem
hiszen a szerzőségükkel nem akarnak hival- az év minden napján érdemes az aznapra írt
A szerzők nevei
nem szerepelnek kodni, a kötet végén névjegyzék segítségével áhítatot elolvasni. A lelkipásztor azt kívánta,
az áhítatok alatt lehet beazonosítani, hogy a 36 szerző közül hogy legyen ez a kötet ötszáz éves reformá-
vagy fölött, hiszen melyik áhítatot ki írta, és hol szolgál. A kötet tusságunk kiemelkedő alkotása, amely Isten
a szerzőségükkel előszavát Kató Béla püspök jegyzi, a fülszö- dicsőségét szolgálja.
nem akarnak
hivalkodni, a kötet veg Jakab István esperes tollából származik.
végén névjegyzék Veress László szerint a kötetet otthon, Az egyházmegyei nap keretében mutatták
segítségével lehet csendben, vagy hangosan, magányosan, vagy be a Mezőbodoni Református Egyházközség
beazonosítani, családban, közösségben is lehet olvasni, hogy kórusának felvételeit tartalmazó CD-t, vala-
hogy a 36 szerző hitünk erősítését szolgálja. Az áhítatokat úgy mint a Gordonka együttes Nézz fel című le-
közül melyik
áhítatot ki írta, és kell olvasni, mint ahogy a friss kenyeret esz- mezét is, mindkét együttes koncerttel adott
hol szolgál. A szük, forrón nem szabad egyszerre megenni ízelítőt a felvételekből. Az esemény nőszövet-
kötet előszavát az egészet, mert megfekszi a gyomrunkat, ezt ségi közgyűléssel zárult.
Kató Béla püspök
jegyzi, a fülszöveg De János messze áll és egyedül.
Jakab István János evangélista Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
esperes tollából Ravasz Lászlónak
származik. Nem születésről, nem fogantatásról,
Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, Csillag, csecsemő, angyalok kara,
És összedugják tündöklő fejük Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Rájok a Gyermek glóriája süt. Induló végtelen karácsonyok:
A gyermeké, ki rejtelmesen bár Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
S természetfölöttin fogantatott: Kihull az ő külön történetéből,
De fogantatott mégis, született Kihull mindez, és mindez idegen,
S emberi lényként, tehetetlenül, Apró, földízű, emberi dolog.
Babusgatásra várón ott piheg. Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
Sugárkörébe. Bús állati pára S a fénytelen örvény fölé hajol.
Lebeg körötte: a föld gőz-köre. És megfeszül a lénye, mint az íj,
A dicsfény e bús köddel küszködik. Feszül némán a mélységek fölé,
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S induló végtelen karácsonyok, S körülrobajlik a zord katlanokban
Vad világban végtelen örömök Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Lobognak, zengnek - mégis köd a köd. Hogy megrendül a Mindenség szíve:
S mindez olyan nyomorún emberi Kezdetben vala az ige.
S még az angyalok Jóakarata, S az Ige testté lőn.
Még az is emberi és mostoha. (Reményik Sándor)