Page 6 - Márciusi Kéve

6 Maros-Mezőségi Kéve
Az Úrért

Mostanában bukkantam rá egy szellemes ételböjt gyakorlása nem szigorú parancs, ha-
megjegyzésre: „napjainkban a te-izmust fel- nem lehetőség. A „szüntelen imádkozzatok”
váltotta az én-izmus.” Ez pedig arról szól, felszólításnak hiányzik a böjtre vonatkozó
hogy cselekedeteimnek, törekvéseimnek, párja (mindazáltal a kísértésekkel való harcra
egyáltalán életemnek mindent eldöntő felette- utalva, Jézus a kettőt együtt említi). A böjt-
sévé magamat nevezem ki. ben, imádságban átéljük, megvalljuk erőtlen-
Mint minden megtévesztő hazugságnak, ségünket, sebezhetőségünket, kiszolgáltatott-
Domahidi Béla ennek az igénynek is van valóságalapja: nyil- ságunkat, ugyanakkor kérjük és megtapasztal-
református lelkész,
Mezőbergenye ván „mind testestől, mind lelkestől” önma- juk a Krisztus erejét. Az ételektől való tartóz-
gamhoz is kötve vagyok, meghatároznak sajá- kodásnak tehát az a jelképes értelme és lelki
tos adottságaim, értékeim, érdekeim, képtelen célja, hogy elfordulva önmagunktól, egyre
vagyok saját árnyékomat átlépni. A Szentírás jobban az Úrnak, az Úrért éljünk.
is azt tanítja, hogy Isten „csodálatosan meg- Böjt-listánkra természetesen még sok min-
különböztetett” (Zsolt. 139), hogy szabadság- dent felkerülhet. Igazából mindaz, ami a fenti
gal ajándékozott meg, tiszteletben tartja – cél megvalósulását akadályozza.
még a hitem gyakorlásának kérdésében is – Az időböjt lemondás a fölösleges időtöltés-
személyes meggyőződésemet. (Róm. 14, 5b) ről, önző kedvtelésekről azért, hogy több
A csalás, az önámítás ott kezdődik/ időm jusson másokra, Isten dolgaira. Ha –
folytatódik, amikor elfeledkezem Arról, aki Isten matematikája szerint – csak azt az időt
engem megkülönböztetett, szabadsággal – számolod, amit (önmagaddal szemben is) a
A böjtben, ugyanakkor felelősséggel – ruházott fel. Aki- jóra, másokra, Isten dicsőségére fordítottál,
imádságban ről a zsoltáros azt mondja: Te vagy az én mennyit éltél eddig?
átéljük, erősségem. (Zsolt 31) Haragböjt, azaz nem táplálom magamban a
megvalljuk
erőtlenségünket, Ebben az én-központúvá torzult szemlélet- mérgességet, neheztelést, hanem agyonkop-
sebezhetősé- ben még ún. vallásosságom is egyéni ambíció, laltatom gonosz indulataimat, hogy Isten bé-
günket, esetleg versengés, önmagamnak „az ige fé- kessége ragyogjon rám. Mennyi egészségtelen
kiszolgáltatottsá- nyében” történő megmutatása lesz. Jézus gyűlöletet emésztesz sokszor, illetve az
gunkat, ezért figyelmeztet a Hegyi beszédben: se ala- emészt téged!
ugyanakkor
kérjük és mizsnánk, se imádságunk, se böjtünk ne vál- A tisztátalan beszéd böjtje – mert, ugye, az
megtapasztaljuk jon dicsekvéssé, öntömjénezéssé. Mert akkor fertőzteti meg az embert, ami kijön a száján.
a Krisztus erejét. spirituális rövidzárlatba kerülünk: magunkért, Jobban kell vigyáznunk erre, mint arra, hogy
Az ételektől való esetleg mások kedvéért tesszük azt, amivel mit eszünk! Mennyire fertőzöd, szennyezed
tartózkodásnak egyedül Isten dicsőségét kellene szolgáljuk. környezetedet hiábavaló, léha beszéddel,
tehát az a
jelképes értelme A böjt – amit most külön vizsgálunk – pletykával, rágalmazással?
és lelki célja, evangéliumi értelemben elsősorban nem arról Böjt a bűnre nézve. A Miatyánkban minden
hogy elfordulva szól, amit mi teszünk, vállalunk, hanem, amit napra kérjük a kenyeret, ugyanakkor oltalmat
önmagunktól, Krisztus tett, vállalt értünk. Önmagát meg- is a kísértésekkel szemben. A bűnökre, rossz
egyre jobban az üresítette – olvassuk. (Fil. 2) Innen adódóan beidegződésekre, szokásokra valóban talál az
Úrnak, az Úrért
éljünk. a böjt lényegi kérdése az: hogyan válaszolunk egyik sivatagi atya mondása: „az használ leg-
erre a megváltói gesztusra, mit teszünk félre, többet, amit nem (t)eszünk meg”.
miről mondunk le, hogy Krisztus jósága, bé- Egyszóval: én-böjt, hogy mind jobban fi-
kessége, szeretete minél teljesebben betölt- gyeljek Istenre, akarata szerint vigyázzak ma-
sön? Lehet, valóban a mindennapjainkban gamra, életem szentségére, szolgáljam a má-
központi helyre került eszem-iszomról kell sok javát. Ebben az egyházi és nemzeti ünne-
néha lemondani, hogy testünknek, mint a pi időszakban népünk körében is meg kellene
Szentlélek templomának a kordában tartása hirdetni ezt a böjtöt. Eljött a szinte végső
segítsen figyelmünk összpontosításában, ideje annak, hogy lemondjunk a külön utak-
Urunk követésére való ráhangolódásban. ról, összefogjunk és az Isten útján induljunk
De ez csak az egyik út. A cél a fontos! Pál el együtt, nem kárhoztatva, hanem támogat-
apostol azt tanítja: aki nem eszik, egyedül az va, építve egymást. Megmaradásunkért, ke-
Úrért tegye ezt. Aki pedig eszik, az szintén, resztyéni küldetésünk beteljesítéséért.
mégpedig hálaadó szívvel. A Bibliában az Az Úrért.