Page 6 - Februári kéve

6 Maros-Mezőségi Kéve
Határtalan ünnep Mányon

A vértesaljai testvér-egyházmegyében esperes- ke áldást mondott. A beiktatott esperes székfog-
beiktatás volt 2015. január 10-én. A meghívásra laló beszéde személyes és igei fogantatású volt (e
azzal válaszoltunk, hogy felkerekedtünk, és elin- beszédet a 7. oldalon olvashatják – szerk.). Érté-
dultunk együtt ünnepelni. Az utazásunk hajnali kelte az előtte járók munkáját, és hitet tett amel-
ködben kezdődött, de fokozatosan kitisztult az lett, hogy Isten segítségével, Krisztus útját járva
idő. Mennyit hadakozunk zavaros, homályos van jövő, épülés, megmaradás.
ügyekkel, gyakran elfeledkezve arról: csupán A köszöntések sorát egyházmegyénk esperese,
Domahidi Béla átmeneti állapot ez! A világosság örök: „amely Jakab István nyitotta meg, három gondolatot
református lelkész, megvilágosít minden embert.” (Jn. 1,9) osztva meg: töretlen hit Istenben, tiszta szeretet
Mezőbergenye Általmentünk a Tiszán, aztán a Dunán is… a munkatársak iránt, és jó reménység a szolgála-
Magyarország négy református egyházkerüle- tot illetően. A mányi polgármester őszinte szív-
tének elnevezése ehhez a két folyóhoz kötődik. vel, könnyeivel küszködve köszöntötte lelki-
Vajon árad-e bennük/bennünk az „örök életre pásztorát, akinek néhány tiszteletet kivívó tulaj-
buzgó” víz? Az autópályán száguldva arra gon- donságát emelte ki. Lukácsi Szilamér mezőbándi
doltam, hogy „kezeink csinálmányai” hitelesen lelkipásztor Mány erdélyi testvérgyülekezete kö-
tükröznek minket: sietünk, párhuzamosan szöntését adta át, és arra kérte az új esperest:
élünk, gyakran fontosabb az út (a „hogyan”), munkatársaival együtt építse az egyházat, nem-
mint a cél (a „miért”).
Hála Istennek, végül mégis célba
Bogárdi Szabó érkeztünk. Messzire utaztunk, kö-
István zelieket találtunk. Mány szép, dom-
dunamelléki bok között elhelyezkedő település.
püspök Beiktatandó esperes testvérünk,
igehirdetésében Szabó Ferenc fogadott, a parókia
az 5000 ember szép, világos nappalijában folyt a
megvendégelése
történetének mai társalgás – közben aranyos gyerek-
tanulságait fejek tűntek fel az ajtóban – a kivá-
fogalmazta meg, lasztottságról és a választásról. Az
és mutatott rá a előbbi ugyan-az mindenütt
legfontosabb („elhívatásotoknak egy reménysé-
lépésekre a hit, a gében hívattatok el” – Ef 4,4), az fotó: parókia.hu
közösségért utóbbi a magyarországi református
vállalt szolgálat
útján. A egyházban részben más rendszerű, mint nálunk. zetet, csak így lesz megújulás, feltámadás.
legdöntőbb: Ott a gyülekezetek választják az esperest, fő- A megérdemelt, bőséges vacsorát – magyar
mindenünket gondnokot, főjegyzőt, egyházmegyei gondno- ételekkel rakott svédasztalokon – a művelődési
odaadni kot. Szó esett a tervekről is. Jó olyan szolgatár- házban szolgálták fel. Lehetőség volt az ismer-
Krisztusnak, sakat látni, akik tele vannak ötletekkel, lelkese- kedésre, beszélgetésekre. Másnap a küldöttség
mint a déssel, és nem taposómalomnak tekintik mun- lelkész tagjaira szolgálat várt a helyi gyülekezet-
történetbeli kájukat, legyen szó akár egy plusz megbízatásról. ben, illetve a közeli Etyeken és Bicskén. E sorok
kisgyermek. Délután 3-tól kezdődött az ünnepi istentiszte- írója az utóbb említett gyülekezetben prédikált.
„Van itt egy
gyermek, akinek let és közgyűlés – fűtetlen templomban. Minda- Egy kedves lelkészházaspár tevékenykedik eb-
van öt kenyere mellett 300 ember gyűlt össze. A hideg érzetét a ben az élő, aktív gyülekezetben, ahol a hívek
és két hala”– lelki élmények feledtették. Bogárdi Szabó István közül jó páran erdélyi gyökerekkel rendelkeznek.
hangzott el. Ha dunamelléki püspök igehirdetésében az 5000 Ám mindennél fontosabb az, hogy mindannyian
az Úr kezébe ember megvendégelése történetének mai tanul- krisztusi származásúak vagyunk.
teszi le – áldás ságait fogalmazta meg, és mutatott rá a legfon- Vasárnap délután indultuk vissza. Hazafele
fakad a kevésből tosabb lépésekre a hit, a közösségért vállalt szol- közeledvén egyre több szó esett az itthoni gon-
is.
gálat útján. A legdöntőbb: mindenünket odaadni dokról, örömökről, feladatokról. Megállapítot-
Krisztusnak, mint a történetbeli kisgyermek. tuk: bár 500 km-t utaztunk „elfelé”, mégis ott-
„Van itt egy gyermek, akinek van öt kenyere és hon jártunk. Barátokra, testvérekre találtunk,
két hala”– hangzott el. Ha az Úr kezébe teszi le, ugyanazt a szó szerinti és lelki értelemben vett
áldás fakad a kevésből is. anyanyelvet beszélők közt voltunk. Nem maradt
Az új esperes és az egyházmegyei vezetőség bennünk kétség afelől, hogy a vértesaljai testvé-
beiktatásának felemelően ünnepélyes mozzanata rekkel mindenképpen szeretnénk még sokszor
során a jelen levő csaknem 40 lelkész mindegyi- találkozni, egymás hite által épülni.