Page 2 - Februári kéve

2 Maros-Mezőségi Kéve

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” Lk 6,36

Szeretek a falinaptárunk
előtt minden nap néhány per-
cig elidőzni, kezemben egy
csésze teával végignézni vagy
végiggondolni az aznapi ten-
nivalókat, visszaemlékezni
arra, ami már elmúlt, előre
tekinteni arra, ami még ránk

Molnár Endre vár. Jó érzéssel tölt el az el-
református végzett munkának sikere,
lelkész, megveregetem a vállamat, „jól
Székelykakasd
csináltad”, teleszívom tüdő-
met levegővel és teljes erővel,
nekifeszülve indulok a napi
feladatok elvégzésére, alázato-
san pislogok a leendő napok
felé, vajon mit tartogatnak
számomra? Most, amikor a
februári hónapot szemlélem, valami kizökkent cselekedjünk, vagy pedig semmit se tegyünk?
megszokott kedélyes hangulatomból. A hó- Nem tapasztaltad, hogy már a tekintetekből is

Észrevetted, nap elején ott világítanak Jézus szavai: hiányzik az irgalom? Keménnyé lett a nézé-
hogy milyen „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgal- sünk, a világot és annak eseményeit szinte
mesterei mas.” Miért pont ezt mondja nekem az Úr mindenütt felvevőkamerákon keresztül szem-
vagyunk annak, Jézus? Hát nem vagyok irgalmas? Állj oda a léljük, a kamerának pedig bármi is történjen,
hogy
irgalmatlanul naptárad elé kedves olvasóm, nézd a februári nem szökik könny a „szemébe”.
odamondjunk, hónapot, neked nem furcsa? Olyan szépen mondja a Példabeszédek
vagy Előveszem a Bibliát, kikeresem az igét és könyvében Salamon, hogy „az irgalmas szemű
éppenséggel lám, Jézus szavai előtt ez a cím olvasható: Az ember megáldatik.” (Péld 22,9) Az irgalmas
hallgassunk, ellenség szeretete. No lám, Jézus még erről is tekintetű embert pedig nem más áldja meg,
cselekedjünk, beszélt. De máris tiltakozik bennem a keresz- mint az Irgalmas Atya.
vagy pedig
semmit se tyén ember, hát lehet neked ellenséged? Jézus Megint ott állok a naptár előtt, most már
tegyünk? Nem tanítványaként szabad-e valakire úgy tekinte- értem, mi nyugtalanított. Hát ennyire nem
tapasztaltad, ned, mint ellenségre? Nem tudom, te hogy láttam, hogy irgalomra van szükség? Ellensé-
hogy már a vagy ezzel a kérdéssel kedves olvasóm, de úgy geim iránt, de bizony sokszor – valljuk be
tekintetekből is
hiányzik az érzem az emberek között forgolódva, hogy őszintén – saját magunk iránt. Mert legtöbb-
irgalom? hihetetlen mennyiségű időt és energiát tudunk ször mi magunk vagyunk magunk ellenségei.
Keménnyé lett a pazarolni az ellenségeinkkel való bíbelődé- Hajtjuk, gyötörjük, törjük magunkat, majd
nézésünk, a sünkben. pedig megveregetjük vállunkat: „jól csinál-
világot és annak Az irgalmas samaritánus példázatát akkor tad”. Ugyanakkor pedig sok minden elmarad,
eseményeit mondta el Jézus, amikor a hallgatóságból többek között az, hogy amikor tükörbe nézek
szinte mindenütt
felvevőkamerá- megkérdezte tőle valaki, hogy ki az ő feleba- egy hibámra emlékezve, amikor gyermekemre
kon keresztül rátja. Most én is, te is, kedves olvasóm kér- nézek, kezemben tartva nem éppen kitűnő
szemléljük, a dezhetnéd: de ki az én ellenségem? Tegyük a félévi bizonyítványát, amikor hitvestársamra
kamerának kezünket szívünkre, bevallhatjuk őszintén, ez nézek egy kiadós veszekedés után, vagy ami-
pedig bármi is
történjen, nem nem is olyan nehéz kérdés. Kapásból fel tu- kor éppen a „gyűlölt” ellenségemmel találko-
szökik könny a dunk sorolni jó néhányat. Azt is tudjuk, ho- zom az utcán, akkor irgalmasan ragyogjon a
„szemébe”. gyan kellene kezelni ellenségeinket, mert meg- szemem, dobogjon a szívem. Nem azért, mert
tanultuk otthon, barátoktól, a tévéből, a ez így van rendjén, és mert életünk ezáltal
Youtube-ról, az pedig legtöbb esetben nem az szebb és élhetőbb lesz, hanem azért, mert ezt
irgalomról beszél. Észrevetted, hogy milyen Jézus kéri tőlünk, miközben rámutat az Atyá-
mesterei vagyunk annak, hogy irgalmatlanul ra, aki mindenek fölött irgalmas.
odamondjunk, vagy éppenséggel hallgassunk, Ámen!