Page 2 - Januéri Kéve

2 Maros-Mezőségi Kéve

Végső célunk a mennyei polgárság (Fil 3,12-14)

Az igeszakasz abszurditása, hogy olyan em-
ber beszél a cél felé való futásról, aki éppen
fogoly, és börtönben ül. A fizikai rabság nem
akadályozza meg a szabad lelket abban, hogy
gondolatban azokkal időzzön, akik nagyon
fontosak számára, akiknek a létéből nagyon
sok lelki erőt meríthet. Az egész levélből su-
Kali Tünde gárzik és árad az öröm, a szeretet, a hála és a
református lelkész, megbecsülés. Szeretném, ha a következő esz-
Mezőméhes
tendőben én is így gondolhatnék gyülekezete-
inkre, és a gyülekezetek így gondolhatnának a
lelkipásztoraikra.
Talán év végén, az ünnepek alatt keveseknek hoz viszonyítom. Néha alulértékelem maga-
adatik meg a csend áldása, talán sokan még mat, és néha többet gondolok magamról, mint
nem értek meg lelkileg ahhoz, hogy belső igé- amennyit megbírok valójában. Milyenek az
nyükké váljék az elcsendesedés, de a fizikai önmagamra vonatkozó gondolataim? Össz-
fogság, ami lehet egy betegség, távollét a csa- hangban vannak-e Isten igéjével?
ládtól, valamilyen ok miatt való elszigeteltség, A következőben Pál felállítja a fontossági
arra készteti az embert, hogy szembe nézzen sorrendet: „egyet teszek.” Nagyon fontos do-
önmagával, és leltárt készítsen az életéről. log mindegyre feltenni a kérdést önmagam
Nézzük meg, hogy ebben a rövid igeszakasz- számára. Melyek a legfontosabb értékek az
Gyakran kapom ban mi az, amit Pál felleltároz. életemben? A helyemen vagyok? A saját mun-
azon magamat, Önmagára nézve először meghatározza a kámat végzem, vagy a másét? Összhangban
hogy elidőzöm a saját koordinátáit, a helyzetét. „Nem mintha vagyok-e keresztyén elhívásommal? Hány felé
múltamnak egy- már elértem volna, vagy már a célnál volnék”. és kinek akarok megfelelni?
egy időszaka
fölött, és hálát Mint az utazók: előveszem a térképet, útitervet Végül pedig Pál futásának milyenségét láthat-
adok Istennek, készítek: honnan indultam, hol vagyok, hová juk részleteiben: ami mögötte van, azt elfelejt-
hogy túljutottam igyekszem. Hányszor tesszük mi ezt meg? Mi- ve fut. Ez nem jelenti azt, hogy Pál szenilissé
azon, de az is lyen gyakran nézek rá az életemre? Van-e vált volna időközben, hanem azt, hogy a cél
megtörténik olyan őszinte emberem, akinek a segítségét érdekében megtanult megbocsátani, és min-
időnként, hogy
egy-egy sérelem, kérhetem abban, hogy együtt, Isten jelenlét- dent elengedni, ami a haladásban, azaz a futás-
bántás mellett ében ránézzünk az életemre? Számomra ez azt ban megakadályozhatta volna. Gyakran kapom
ragadok le. közvetíti, hogy Pálnak elképzelése, látása, vízi- azon magamat, hogy elidőzöm a múltamnak
Nagyon ója van az életével kapcsolatosan, azaz céltuda- egy-egy időszaka fölött és hálát adok Istennek,
tudatosan kell tos életet él. A pillanatnyi körülményei mintha hogy túljutottam azon, de az is megtörténik
irányítanom századrangúvá zsugorodnának ahhoz képest, időnként, hogy egy-egy sérelem, bántás mellett
magam, mint
nemrég egy ami felé törekszik. Részcélok között élve éle- ragadok le. Nagyon tudatosan kell irányítanom
beszélgetőtársam, tünket, ne felejtkezzünk el a végső célról: a magam, mint nemrég egy beszélgetőtársam,
aki azt mondta, feltámadásról, az örök életről, a mennyei pol- aki azt mondta, hogy legszívesebben elfelejte-
hogy gárságról. Itt van a különbség a céltudatos és a né életének egy bizonyos szakaszát, annak ne-
legszívesebben céltalan élet között. A céltudatos életet élő em- hézsége miatt. Pál is a nehézségeket engedi,
elfelejtené
életének egy ber egyenesen a cél felé halad, Pál szavával felejti el.
bizonyos élve: fut. A céltalan ember élete pedig futkáro- Ami pedig előtte van, annak nekifeszülve,
szakaszát, annak zással telik el. Pál nagyon tisztán látja önmaga nekidőlve fut. Akkor szoktunk nekifeszülni, ha
nehézsége miatt. helyzetét: „nem mintha már elértem volna, valamilyen terhet húzunk magunk után, vagy
Pál is a vagy már a célnál volnék… én nem gondolom ha erős ellenszélben kell haladnunk. És végül
nehézségeket magamról, hogy már elértem”. is a teher, meg az ellenszél is ott van mindany-
engedi, felejti el.
Vajon én mit gondolok magamról? Milyen- nyiunk életében. Ha világos a végső cél, nem
nek látom önmagamat? Bár szeretem azt mon- kiskapukat keresünk, és menekülési terveket
dani, hogy nagyon elfoglalt vagyok, de amikor gyártunk, hanem a részcélokat meghatározva
a közösségi oldalakat böngészem, ahol mások haladunk a mennyei polgárságunk elnyerése
lakását, ebédjét, szórakozását, örömét lapo- felé. Ebben legyen mindannyiunk segítségére
zom, az is benne van, hogy magamat mások- az új esztendőben az Úr! Ámen.