Page 5 - Júliusi Kéve

III. évfolyam, 26. szám 5

Egyházmegyei lelkész-gondnok találkozó

(folytatás a 4. oldalról) A találkozó második részében az előadások,
3. A hagyományok ápolása egy vidéki kör- és olyan időszerű kérdések megbeszélésére
nyezetben sokkal erősebb. A templomlátoga- került sor, mint például: Mi a dolgunk az egy-
tás fontossága beépült a köztudatba: oda nem házban? Hogyan mennek dolgaink? Nép-
mennek rossz helyre. Ezzel szemben azon- vagy hitvalló egyház-e a református? Van-e
ban ma már a fiatalság kritikusan viszonyul a jövője a református egyháznak? Falun a lelkész, a
régi bevett szokásokhoz, hagyományokhoz. Végösszegzésként Jakab István esperes el- presbitérium, a
gyülekezet együtt
4. Falun a lelkész, a presbitérium, a gyüleke- mondta, hogy meglátása szerint nagyobb él, könnyen elérik
zet együtt él, könnyen elérik egymást. Ma mértékben kell aktivizálni a gyülekezeteket. egymást. Ma
azonban egyre többen „anonim kereszté- „Adjunk evezőt az olyan emberek kezébe, azonban egyre
nyek” szeretnének lenni. Olyan környezetbe akik csak kívülről kritizálnak, hogy ne him- többen „anonim
kívánkoznak, ahol nem ismeri mindenki őket. bálják a hajót.” Idézte továbbá Klaus Doug- keresztények”
szeretnének lenni.
5. Egy vidéki gyülekezetben nagy hatással las német lelkipásztort, aki szerint: „Aki azt Olyan környezetbe
vannak a hívekre a „motivációs tényezők.” akarja, hogy az egyház maradjon meg olyan- kívánkoznak, ahol
Őseink is ezt tették, mi is ezt tesszük, össze- nak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház nem ismeri
tartozunk több száz éve… Negatívuma en- megmaradjon”– zárta a gondolatsort az egy- mindenki őket.
nek az, hogy az emberek könnyen befolyásol- házmegyénk esperese. A találkozó szeretet-
hatják egymást, akár rossz irányba is. vendégséggel végződött.

Én mindezt csodaként élem meg

(folytatás a 3. oldalról) támogatóinkon keresztül éltem meg, idegene-
– Ha az anyagiak előteremtése a legnehezebb , mi a ken keresztül, akik hittek abban, amit mi itt te-
legfelemelőbb? szünk. Csoda volt az, ahogyan felépült az ernyei
– Az, amikor a csoporttal dolgozom. Röviddel lakóotthonunk. Amikor a munkákat elkezdtük,
alkalmazásom után neveztek ki igazgatónak, de szinte rosszul lettem, hogy vajon hogy fogjuk
mivel nagyon szerettem a csoporttal való mun- ezt megcsinálni, hiszen egy építkezéssel sok
kát, azt is végeztem. Fiatalon, naivan azt hittem, munka, vesződség van. Az építkezés során Én egy eléggé
hogy a kettő működhet egyszerre, a munkaidő olyan emberekre találtunk, akik képesek voltak „praktikus”
keresztyén
megosztásával, de nem működött. Ledolgoztam a saját zsebükből pótolni, ha valami többe ke- vagyok, nem
a teljes normát a fiatalokkal, és utána kezdtem rült a megegyezettnél. A munkálatok folyama- nagyon szeretem
az igazgatói teendőket. De mind a mai napig ez tosan mentek. Emlékszem, a szülők kérdezték, az üres, nagy
a csoporttal való foglalkozás a munkám legfel- hogy hogyan gondolom, miből lesz mindez szavakat, itt
emelőbb része. Nem a sikerélmény miatt, mert meg? Én azt válaszoltam, hogy nem tudom, de viszont csodákat
az elég ritka, itt általában szinten tartásról van meglesz. Aztán megkerült a tervező, ingyen éltem meg, amik
kézzelfoghatóak,
szó, nagyon ritka az, amikor nagy egyéni fejlő- elvégezte az egyik volt osztálytársam a belső nem csak
désről beszélhetünk. Viszont társas kapcsolat- szerelési terveket, egy cserealji vállalkozó támo- kegyesen
ban, csoportszinten nézve a dolgokat, hihetet- gatás gyanánt elkészítette az ablaküvegeket, egy kimondott
len, amikor egy autista fiatal, aki mindig elfor- másik cég csempével, csapokkal támogatott, mondatok. E
dult, egyszer csak odafordul, és „közli”, hogy hosszan sorolhatnám azoknak a külföldi és bel- csodákat
mit akar, vagy megölel. Ezek olyan élmények, földi személyeknek a nevét, akik segítettek. embereken,
amiket ki kell várni, és nagyon pici dolgokat kell Nem lehet minderre csak úgy tekinteni, hogy támogatóinkon
keresztül éltem
meglátni ahhoz, hogy az ember örülni tudjon. összejött, én mindezt csodaként éltem meg. Az meg, idegeneken
– Az alapítvány egy keresztyén közösségből nőtte ki alapítványt nem MI működtetjük. A szülőkkel keresztül, akik
magát, önök is gyakorló keresztyének. Hogyan látja a való foglalkozások alatt rájöttem arra, hogy hittek abban, amit
hit fontosságát ebben a munkában? ezek az emberek hihetetlenül sokat imádkoz- mi itt teszünk.
– Azt hiszem, hogyha mi nem hittel vinnénk nak, kikönyörgik a dolgokat nekünk. Nekem
ezt az egész munkát, ez az alapítvány már régen igazából csak az a dolgom, hogy elfogadjam
bezárt volna. Én egy eléggé „praktikus” keresz- mindazt, amiért ők imádkoznak. Soha nem dől-
tyén vagyok, nem nagyon szeretem az üres, hetünk hátra, hogy most aztán minden megvan,
nagy szavakat, itt viszont csodákat éltem meg, de hihetetlen megtapasztalni azt, hogy a Jóisten
amik kézzelfoghatóak, nem csak kegyesen ki- kirendeli mindazt, amire igazán szükségünk
mondott mondatok. E csodákat embereken, van.