Page 2 - Júniusi Kéve

2 Maros-Mezőségi Kéve

A mi gazdagságunk (1Kor 1,4-9)

A napokban olvastam a hírekben, hogy Ma- oda, hogy ismereteket, információkat gyűjtünk
gyarországon megnyerték minden idők második össze, de valódi megismerés csak Isten közelségé-
legnagyobb lottónyereményét. Hatalmas összegről nek megtapasztalásából jöhet: „a vele való közösség-
van szó, ami sok ember fantáziáját megmozgatja, ben” kapjuk ezt – fogalmaz Pál. Benne van tehát
hiszen szinte senki sem utasítana el egy ekkora ebben a szóban az istentapasztalat is, Isten benső-
gazdagságot. séges ismerete, a vele való kapcsolat naponkénti
Gazdagságot említ igénk is, de egy kicsit más- megélése, és az ebben gyökerező életfolytatás is.
ként. Az első korinthusi levél bevezető sorai ezek, Végül a kegyelmi ajándékokat említi Pál, mint
Les Júlia
református melyekben Pál hálát ad a gyülekezetért, pontosab- a gyülekezet vagyonát (pontosabban a többi ke-
lelkész, ban annak gazdagságáért. Olyan gondolatokat gyelmi ajándékot, hiszen az igét és az istenismere-
Marosvásárhely fogalmaz itt meg, amelyeket jó megfontolnunk, tet is ide sorolhatjuk, rajtuk kívül pedig – a Pál
amikor hirtelen meggazdagodásról álmodozunk. különböző leveleiben leírtak szerint – a tanítást,
„Mindenben meggazdagodtatok” – mondja Pál a vezetést, buzdítást, adakozást, és az egyéb szolgá-
gyülekezetről. A fordítás nem egészen pontos, latokra való képességet és készséget). „Nincs hiá-
hiszen az eredeti szövegben az áll: gazdaggá tétet- nyotok semmiféle kegyelmi ajándékban” – mondja Pál,
tetek, gazdagságot kaptatok. Kegyelemből, Jézus és nyilvánvaló, hogy ez a gyülekezet egészére vo-
Krisztus által, ajándékba kaptátok gazdagságoto- natkozik. Nem egy-két ember, hanem a közösség
kat. Fontos elsőként ezt a gondolatot megjegyez- egésze rendelkezik mindezekkel az ajándékokkal.
nünk. Pál itt nem a gyülekezetet dicséri, mert A mi feladatunk pedig éppen az, felismerjük, mi
ügyesek voltak, fejlődtek, gyarapodtak, hanem magunk melyikkel rendelkezünk, vagy a közösség
„Nincs Istennek ad hálát, mert Ő mindezt megcselekedte mellettünk levő tagját melyik felé bátorítsuk. Hi-
hiányotok a gyülekezetben. A levél további részéből nyilván- szen akkor bontakozhat ki igazán a gyülekezetnek
semmiféle való, hogy a címzett korinthusi gyülekezet nem ez a gazdagsága, ha ki-ki azt a szolgálatot végezhe-
kegyelmi egy tökéletes közösség, előfordul benne pártosko- ti, amire kegyelmi ajándéka van: a vezető legyen
ajándékban” –
mondja Pál, és dás, szabadosság, pereskedés és vitatkozás. Isten presbiter, a tanító vállalja kiscsoport vezetését, a
nyilvánvaló, mégis kegyelméből gazdaggá tette őket, mert neki vigasztaló diakóniai munkát, és így tovább.
hogy ez a úgy tetszett. „Miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését
gyülekezet És hogy milyen is az a gazdagság, amelyről Pál várjátok” – így jellemzi Pál azt az időszakot, amely-
egészére itt beszél? Három elemét említi igénkben: beszéd, ben a gyülekezet él. Advent, mondanánk mi. Ad-
vonatkozik. ismeret és kegyelmi ajándékok. Nézzük meg eze- venti időben él minden keresztyén gyülekezet,
Nem egy-két ket egyenként közelebbről. adventben kapja ezeket az ajándékokat, és él –
ember, hanem a Az első a beszéd: „meggazdagodtatok minden be- vagy nem él – a gazdagságával. Pál bátorításnak
közösség egésze szédben”. Isten beszéde, ill. a róla szóló beszéd ez, szánja ezt a megjegyzést, hiszen így folytatja: „aki
rendelkezik a kijelentés, az ige és igehirdetés. Nem tudom, meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek
mindezekkel az milyen gyakran jut eszünkbe az, hogy gyülekeze- a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki
ajándékokkal. A
mi feladatunk tünk értékes vagyonaként tekintsünk arra, hogy elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi
pedig éppen az, ott Isten igéje rendszeresen megszólal. Hasonló- Urunkkal való közösségre.” Azaz: valamikor, egy
felismerjük, mi képpen, ritkán tekintünk nagy kincsként arra a előre nem tudott napon visszatér Krisztus, és ti
magunk lehetőségre, hogy otthonunkban bármikor felüt- készen fogtok állni a vele való örök közösségre,
melyikkel hetjük a Bibliát. Negyed évszázaddal ezelőtt az hiszen erre vagytok elhívva, és Krisztus tesz tite-
rendelkezünk, országba csempészett Szentírás drága kincs volt, ket erősekké erre. Ismét csak nem a gyülekezet
vagy a közösség de az elmúlt évtizedekben, amikor immár szaba- iránti bizalomról szól Pálnak ez a mondata, ha-
mellettünk levő don forgathatta és szabadon hirdethette az egyház nem az Isten kegyelméről, aki ezt a várakozási
tagját melyik felé az igét, mintha kevésbé értékelnénk ezt a lehetősé- időt nem a szorongás, hanem a reményteli várako-
bátorítsuk.
Hiszen akkor get. Annyi feladatot magára vállal az egyház: kö- zás és a fejlődés idejévé teszi. Pál mondata előt-
bontakozhat ki zösségi rendezvényeket szervez, kulturális esemé- tünk kérdésként áll: Bízunk-e abban, hogy Isten
igazán a nyeket támogat, diakóniai feladatot végez, templo- kegyelméből, Krisztusért nincs félnivalónk? Tud-
gyülekezetnek mot, óvodát, öregotthont épít – és ez mind nemes juk-e azt, hogy emberi erőfeszítéssel nem tudjuk
ez a gazdagsága, dolog. Mindezek közben azonban nem feledkez- bebiztosítani sem saját, sem gyülekezetünk jövő-
ha ki-ki azt a hetünk meg arról, hogy a legfontosabb feladatunk jét, de nem is kell, mert az nem a mi kezünkben
szolgálatot az ige hirdetése és hallgatása. Eköré kell csoporto- van?
végezheti, amire sulni, ebből kell táplálkoznia minden egyébnek. Ha valóban elhisszük, hogy megajándékozot-
kegyelmi Ez a mi valódi gazdagságunk. tak vagyunk, és legnagyobb vagyonunk az ige, az
ajándéka van... Másodikként az ismeret ajándékát emeli ki Pál. istenismeret és a különböző kegyelmi ajándékok,
Ez istenismeretet jelent, Isten akaratának ismere- akkor talán más fényben tekinthetünk anyagi dol-
tét, bölcsességet és belátást. Ugyancsak Isten ke- gainkra. Ezt a másképp látást munkálja bennünk a
gyelmének ajándéka ez. Magunktól is eljuthatunk meggazdagító Isten! Ámen.