Page 2 - Decemberi Kéve

2 Maros-Mezőségi Kéve

Menjünk el mind karácsonyt ünnepelni (Lk 2,15)

Tegyünk bizonyságot nagy lelki vágyakozásról érzi meg szívünk, hogy Istennek Krisztusban fe-
és erős hitről, különösen ilyenkor, karácsonykor, lénk fordított és megmutatott arcánál nincs öröm-
és mondjuk családtagjainknak, kedves barátaink- keltőbb és szebb arc. Menjünk el mind Betlehem-
nak azt, amit a betlehemi pásztorok mondtak egy- be, hogy meglássuk, és ránk ragyogjon a békesség
másnak az Úr Jézus születésekor: „Menjünk el Fejedelmének arca. Benne jött a legközelebb hoz-
mind…és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr zánk a jó Isten. Menjünk hát el mind, átélni a nagy
megjelentett nekünk.” Menjünk el mind, mert csodát, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát. Ez
egyre jobban szaporodnak egyházunkban is az Isten nagy ajándéka és ugyanakkor jel, csodálatos

olyan gyülekezetek, amelyekben alig töltik meg a emlékeztetés arra, hogy minden gyarlóságunk mel-
Székely József templomokat, úgy megfogyatkoztak lélekszámban. lett Isten nem vet el, megtartó kezében vagyunk.
nyugalmazott Egyházunk lélekszáma az elmúlt 25 évben na- Menjünk megtapasztalni, hogy a betlehemi gyer-
lelkész, gyon megcsappant, szinte felére csökkent. Isten mek kegyelemmel és igazsággal teljes. Menjünk el
Marosvásárhely
választott népének életét egykor fondorlatosabb- mind, hadd lássuk meg hitünk szemével Jézust,
nál fondorlatosabb intézkedésekkel próbálták aki emberré lett, mint mi, de valóságos Isten Fia-
megkeseríteni és elérni azt, hogy ne sokasodjanak. ként teljesen más, mint mi, mert ő egy volt az
De, olvassuk a Szentírásban, Isten népe: „minél Atyával, akitől mi oly gyakran eltávolodunk, elide-
inkább sanyargatják, annál inkább sokasodik, és genedünk, de Ő tőlünk soha.
annál inkább terjeszkedik.” Ennek a népnek szívé- „Menjünk el mind...” bátorították, lelkesítették
ben élt a megmaradás akarata, és ezt Istennek a egymást a betlehemi éjszakában a pásztorok. Saj-
teremtésbeli parancsára alapozta: „szaporodjatok nos ránk nem igaz az, hogy: „mind elmegyünk.”
Benne jött a és sokasodjatok és töltsétek be a földet.” Magun- Mert hitünk ereje nem elégséges arra, hogy a min-
legközelebb kat ehhez az isteni akarathoz tartva, a hit dolgait ket fogva tartó erőket, láncokat, kötelékeket szét-
hozzánk a jó valósítjuk meg. Aki ezt nem fogadja el, visszauta- szakítsa. Templomból való hiányzásunknak gyak-
Isten. Menjünk sítja, kisebbségben, szolgaságban marad. ran oka az, hogy külső körülmények, valós vagy
hát el mind,
átélni a nagy A betlehemi pásztorokat nem hagyta nyugton az vélt kifogások lesznek úrrá rajtunk és megakadá-
csodát, hogy égi jel és a mennyei hír: „született néktek ma a lyozzák, hogy a karácsony igazi áldásában, ajándé-
Isten elküldte Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában.” kában részesedhessünk. A hitben való gyengesé-
egyszülött Fiát. Ha Isten szól, a fogékony lélek nyugtalanná lesz, günk miatt már semmit sem várunk, semmit sem
Ez Isten nagy és csak akkor nyugszik meg, amikor az élő Krisz- akarunk átvenni abból, amit Isten Fia hoz nekünk,
ajándéka és tust meglátta. Aki veszteg marad a nagy történé- és a karácsony így olyan lesz, mint a legeseményte-
ugyanakkor jel, sek idején, az nem részesül a lelki örömben, ame- lenebb, szürke hétköznap. Ne tétlenkedjünk. Ves-
csodálatos emlé- lyet Isten készített az őt szeretőknek. Ezen a kará- sük el a sokféle névleges kifogást, amely sokakat
keztetés arra, csonyon is nekünk akarja az Úr Isten megjelentet- meggátol igazán ünnepelni.
hogy minden ni az ő nagyságos dolgait. Legyünk hát örvendező Jézus megszületett, eljött, hogy megváltsa és
gyarlóságunk elfogadói az Úr nagy ajándékának. Ne engedjük meggyőzze ezt a bűnös világot. Áldott meghívása
mellett Isten
nem vet el, meg- úgy elmúlni, úgy tovamenni ezt a karácsonyt, hogy mindnyájunknak szól: „Jöjjetek énhozzám mind-
tartó kezében ne történjen meg megszomorodott életünkkel az nyájan…” Menjünk el mind, és örvendező szívvel
vagyunk. Úr Jézus áldott akarata: „a ti szomorúságotok kiáltsuk karácsonykor is: „Áldott, aki jön az Úrnak
Menjünk örömre fordul.” Nála találunk mi, megterheltek, nevében!” Ámen.
megtapasztalni, megfáradtak nyugodalmat. A böl-
hogy a csek és a királyok hódolhatnak előt-
betlehemi te, mert mindenkit megtalálni, elfo-
gyermek gadni, átölelni, szeretni jött a betle-
kegyelemmel és hemi gyermek képében Isten Fia.
igazsággal teljes. Az ünnepi harangok zúgása csak
Menjünk el
mind, hadd úgy ér valamit, csak úgy mozgatja
lássuk meg meg a mennyet és a földet, ha előbb
hitünk szemével a mi szívünket mozgatja meg, és
Jézust, aki elmegyünk Isten nagyságos dolgai-
emberré lett, nak a meghallgatására és elfogadá-
mint mi, de sára. A karácsonyi istentiszteleten
valóságos Isten tapasztaljuk meg, hogy templo-
Fiaként teljesen munk és az ott elhangzó Isten igéje
más, mint mi... az a magas hegy ebben a siralom-
völgyben, ahonnan az életünk dol-
gait másként leszünk képesek meg-
látni és azt másként értelmezni. Ott