A Mezőség tájegység az Erdélyi-medencében, a mai Románia területén, a valamikori Magyar Királyság Kolozs, Maros, Szolnok-Doboka és Beszterce megyéiben. Lakossága vegyesen magyar és román. Hagyományos magyar kultúrája többek közt néptáncairól híres.
Elnevezése nem régi eredetű, erre utal, hogy a helybéliek még ma is ritkán használják. Kós Károly szerint először 1447-ben fordult elő Mezőszilvás falu nevében. Általános elterjedése csak a 19. századra tehető.
Térképen először 1863-ban tűnt fel. 1908-ban Erődi Kálmán vállalkozott bemutatására: „A geológiai szerkezet szerint a Mezőséget keleten Nisztrája községtől kezdve, úgyszintén délen az Aranyos betorkolásáig a Maros, Tordáig az Aranyos határolják. Nyugaton Tordától csipkézett félköralakban a Kisszamos bal oldalán Désig, az Almás-hegysor keleti ágai mentén követhetjük a határt. Északon Dés, Gáncs, Borgóprund közt tört vonalban az Ilosvai-hegység déli lejtőjéig húzódik. Burgóprundtól Nisztrájáig a keleti határ befelé domború, s ezért a Mezőség köralakú terjedését megzavarja. A Kelemen-havasok nyúlványai érnek eddig.
A közepe körülbelül Feketelak, Szentgothárdtól délre. Északi-déli átmérője Gáncs és az Aranyos torkolata között 95,5 km. Az Oláhbudát és Nisztráját összekötő W-E átfogó hossza 98,5 km. A két legtávolabb eső pontja Borgóprund és az Aranyos torkolata, amelyek 105 km-nyire vannak egymástól. Területe 5247 km².” (Erődi 1908: 371-372).
Lankás domboldalak és széles hegyhátak jellemzőek rá, sok szakadékos, meredek lejtővel. Valamikor teljesen erdőkkel borított terület volt, de az erdők jelentős részét kiirtották és szántóként, vagy legelőként használják. Innen a gyakori Mező előtag a tájegység telepü-léseinek nevében.
A honfoglaló magyarok által legkorábban elfoglalt erdélyi területek közé tartozott. A 11. században a Szamos, a Sebes-Körös és a Maros völgyeihez hasonlóan összefüggő magyarlakta terület volt, ekkor még a gyakori kun és besenyő betörések elleni gyepű része.
Wass Albert és Sütő András regényeinek és elbeszéléseiknek jelentős része a Mezőségen játszódik.
Makkai Sándor Holttenger című társadalmi regénye a Mezőségnek, e sajátosan erdélyi vidéknek első művészi leírása, tragikusan szép vonásokkal megrajzolva.