Galambod

IMG_0904 jGalambod (Porumbeni) Marosvásárhelytől északra, tőle 13 kilométer távolságra, a névadó patak mentén, erdők koszorúzta dombvidéken fekszik. Közigazgatási szempontból Mezőcsávás község része. (A falu azonos Makkai Sándor Mi, ernyeiek című regényének Gerlefalvával.) A település neve írásban az 1332. és az 1334. évi pápai dézsmák regestrumában Galamb, illetve Galambud alakban fordult elő. Már akkor önálló egyházközségként jegyezték, Benedek nevű papjával. A helyi református egyházközség története a reformáció évszázadában kezdődött. Erre abból következethetünk, hogy a marosvásárhelyi egyházmegyei levéltár egy jegyzőkönyve szerint, a templom 1612-ben a reformátusok tulajdonában volt. A falu hajdani temploma a Szurdok dombon állott, a faluval együtt a tatárok pusztították el. (A tatárok emlékét őrzi ma is a falun kívüli határút, a tatárok útja.) A dombtetőn álló, mai templom a 13. században épült, a 14. században átalakították, majd 1822-1830 között átépítették. Felújítást 1888-ban, 1974-ben, 1994-ben és 2002-ben végeztek. A harangláb építéséről nem őriz adatot az egyházmegyei vagy az egyházközségi levéltár. (A benne lévő két harang közül a kicsi fatengelyén az 1690-es évszám, talán az építés éve is?) A kisharang – a hagyomány szerint – a tatárok által elpusztított Szurdok-tetőn lévő faluból került ide. Rajta az 1481-es évszám olvasható. A nagyharangot 1870-ben, Bécsújhelyen öntötték.

1989-ben új imatermet épített az egyházközség, majd a későbbiekben – köszönhetően a holland kapcsolatoknak – az imaterem mellé ifjúsági terem, orvosi rendelő, vendégház is épült. A faluban született Makkai Domokos nagyenyedi gimnáziumi tanár, Makkai Sándor, áldott emlékezetű református püspök édesapja. Lelkipásztorai: Vásárhelyi György (1692-1697), Újlaki József (1699), Kovásznai János (1701), Kovásznai Sámuel (1701), Váradi Jósa István (1702), Gyáni János (1711-1722), Királyfalvi János (1723-1727), Darótzi Márton (1727-1729), Betzei Sámuel (1730-1731), Galambfalvi István (1733-1741), Udvarhelyi József (1742-1746), Galambfalvi György (1747-1749), Szántai József (1752-1762), Makfalvi Zsigmond (1763-1785), Balog Pál (1785-1891), Kónya János (1792), Lőrintzi Mózes (1793-1800), Sebestyén Mihály (1801-1802), Simon Sámuel (1804-1807), Marton Imre (1808-1814), Kis József (1815-1819), Vészi Péter (1820-1827), Bothos János (1828-1836), Ráduly Sámuel (1837-1838), Sóós József (1839-1860), Veress József (1860-1900), Rákosi Lajos (1901-1908), Gecse János (1908-1914), Tóth Áron (1915-1931), Kali Zoltán (1935-1946), Kiss Béla (1946-1948), Horváth Lóránd (1953-1954), Fodor Lajos (1954-1956), Szőcs Lajos (1959-1967), Fejér Kálmán (1967), Kövendi József (1967-1987), Visky S. Béla (1987-1997), Jakab István (1997–).


Jakab István lelkipásztor

Minden vélemény számít!