Mezősámsond (Şincai) Marosvásárhelytől 25 kilométerre, tőle északnyugatra, a Komlód-patak völgyében, a Székely Mezőség utolsó, székely települése.
A falu nevét az1332-es pápai tizedjegyzék említette először, Sanclud alakban. 1334-ben már Samsond, 1335-ben Samsund néven jelent meg az okiratokban.
A falu reformációjáról nincs pontos adatunk, de a 17. század elején már erős református egyháza volt. (Orbán Balázs feljegyzése szerint, a falu öt temploma közül kettő volt református.)
A régi templom, amelynek építési idejét, stílusát és lebontásának idejét nem ismerjük, az egykori grófi birtokon állt. 1756-os feljegyzés zsindellyel fedett kőtemplomról és -toronyról szól.
A jelenlegi templomot 1845-1847 között, Weikslerbaum, kolozsvári kőműves pallér építette az akkori harangozói telken. Antal János püspök szentelte fel. A 6 m magas, 22 m x 9 m, téglalap alapú templom egyszerű stílusú. A templomhajó egy szentély formájú bemélyedéssel végződik.
Az esztergályozott lábú, kerek úrasztala és a Bethlen család faragott címerével díszített, művészi kidolgozású, fából készült szószék gróf Bethlen Istvánné, gróf Teleki Ilona 1884-es adománya (ő támogatta a papi lak építését is). A szószékkorona és a papi szék is műkincs értékű.
Az 1907-ben készült orgona Simon László, kolozsvári orgonakészítő műve.
A 30 méter magas toronyban két harang található.
A 160 kg tömegű, a régi templomból megőrzött kisharangot kétszer öntötték újra, (1961, 1964), mert elrepedt (2012-ben, újra megrepedt). Mindig visszaállították az eredeti alakot, tömeget és feliratot. Felirata: „Anno Domini 1597. Verbum Domini Manet is Aeternum”. (A régi, 1710-ben öntött, az 1848-1849-es szabadságharcban ágyúöntésre elvitt harang helyett 1853-ban öntöttek újat, amit viszont az első világháború sodort el.) A mai nagyharang a kudzsiri Oskar Klein műhelyében készült harang 1962-ben újraöntött változata. Felirata: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Készült a mezősámsondi ref. gyülekezet tagjainak adományából 1924-ben”.
1901-ben és 1909-ben a tornyot bádoggal, a templomot palalemezzel fedték, majd 1959-ben, 1969-ben, 1975-ben, 1988-ban, 1997-ben és 2009-2010 között végeztek jelentős javításokat.
Az 1900-ban még 800 lelkes gyülekezet lélekszáma 2012-re 450-re apadt.
Lelkipásztorai: Zalányi János (1692-1695), Vásárhelyi Sámuel (1697), Sz. Mihályfalvi György (1699), Szokolyai György (1701), Dálnoki Márton (1702), Daróczi István (1711-1722), Vásárhelyi György (1723-1730), Ajtai István (1731-1741), Détsei Sámuel (1747-1749), Vásárhelyi János (1752-1753), Sz. Simoni István (1758-1760), Huszti Sámuel (1761-1762), Makkai Sámuel (1763), Oltszemi Székely Sámuel (1765-1772), Gyalai K. István (1772-1775), Pápai István (1777-1800), Aszalos János (1801-1835), Gergely Lajos (1836-1841), Makkai József (1842-1847), Ráduly Sámuel (1849), Vizi György (1879), Molnár Albert (1879-?), Rákosi Lajos (1886-1898), Muzsnai Pál (1899-1928), Klozer György (1929-1967), Bíró Albert (1967-1993), Balogh Károly (1993-2000), Sikó Domokos-Csaba (2001–).
Sikó Domokos-Csaba
lelkipásztor