A jelenleg Mezőfele leányegyházaként szereplő falut 1332-ben említették először az okiratok, Menes névalakban. Az 1567. évi regestrumban Ménes néven 2 kapuval jegyezték. A hagyomány szerint a tatárjárás előtt nem a mai helyén, hanem a Sárháló-patak melletti Poiana nevű területen húzódott és Nagyménes volt a neve. Orbán Balázs a Képes-dombot jelölte meg egykori helyéül, melyet Pusztatemplom-dombnak is neveztek. Innen költöztek el a lakók 1666 után, a tatároktól pusztított településről Mezőménes mai helyére.
Plébániatemploma volt: 1332-ben papja, Egyed a pápai tizedjegyzék szerint 5 régi banálist és 10 dénárt fizetett. Felével alkotott társegyházat: közös templomuk, melyet fele-fele arányban birtokoltak és használtak, a fele úton emelkedett. 1834-ben önálló református templomot építettek, melyet 1902-1903-ban újítottak meg, mivel – a feljegyzések tanúsága szerint – „öreg, romladozó templom” volt.
A mai isteni hajlék 1938-ban épült. Jelenlegi lélekszám: 36.
Nagy Sándor
lelkipásztor
A lelkipásztor kérésére, szó szerinti szövegátvétel Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla: A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye Gyülekezetei 1990-2010 című albumából.